Légy példa    1 Tim 4:12-16

       A 12-ik versből kiderül, hogy nem csak napjainkban, a mi gyülekezeteinkben vannak generációs problémák.  Gyakran előfordul, hogy az idősebb testvérek, vezetők nehezen tudják fogadni fiatalabb testvéreik szolgálatát. Lenézően tudomásukra adják, hogy tapasztalatlanok, éretlenek még. Hallgatniuk kell az idősebbekre, és az Ige tanít is erre. A fiatalok általában nem szeretik az ilyen jellegű hozzáállást.  Timóteus, mint Pál képviselője volt Efézusban, hogy hirdesse és tanítsa azt, amit Pál rendelt neki (11), valamint olvassa Isten Igéjét és abból intse a testvéreket (13).  Tulajdonképpen az efézusi gyülekezet lelkipásztora volt.  Az a veszély állt fent, hogy nem lesz meg a tekintélye ehhez a munkához, mivel fiatal.

         Pál bátorítja az ifjú Timóteust, hogy a tekintélyt a szolgálatban nem az életkor adja, hanem inkább az üzenet, amit hirdetünk, és az azzal összhangban levő életünk.  Ne csak hirdessük az Igét, hanem mutassuk be. Legyünk példák abban, hogy az Igét a személyes életünkre alkalmazzuk (12).  Kedves fiatal testvérem, nem azzal kell nekünk válaszolni az idősebb hittestvéreinknek, hogy lázadunk ellenük, és be akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk és ők tévednek. Mutassunk példát a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. Éljünk úgy, hogy felnézzenek ránk a hittestvéreink, és ez kívánatossá fogja tenni a ránkbízott szolgálatot is. Éljünk elhivatásunkhoz méltóan (2 Péter 1:10).

          Pál emlékezteti arra is Timóteust, hogy ő Isten elhívott szolgája, foglalkoznia kell a benne levő kegyelmi ajándékokkal. Ez megint nagyon fontos, hogy testvéreink előtt tekintélyünk legyen. Istentől kapott mennyei elhívásunk kell hogy legyen arra a szolgálatra, amit végzünk . Ha ez így van, akkor kaptunk az elhívással kegyelmi ajándékokat is a szolgálat végzésére (14).  Ezekkel nekünk foglalkozni kell és nem elhanyagolni.  Ezekben nekünk növekedni kell. Timóteust Pál arra inti, hogy ezekkel foglalkozzon, hogy fejlődése úgy a szolgálatban, mint a gyakorlati életében nyílvánvaló legyen.  Ezzel is példát mutatva a gyülekezetnek, hogy első helyre tesszük a szolgálatunkat, de ugyanakkor magunkat sem hanyagoljuk el (16). Amennyire fontos nekünk a mások lelki élete, olyan fontos legyen a miénk is, és amilyen fontos a sajátunk, olyan fontos legyen a másoké. Ne merüljünk annyira bele a szolgálatba, hogy ne maradjon idő és erő arra, Aki szolgálatba küldött, és Akinek számot kell adnunk a munkánkról.  Annak, aki másokat akar megmenteni, önmagának megmentettnek kell lenni.  Gondoskodnunk kell önmagunk lelki állapotáról, és gondoskodnunk kell a tudományról, melyet hirdetünk (16).  Legyek egészséges lelkileg, és legyen egészséges a tanításom. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyülekezet fogadja a tanítást.

        Bár ez az Ige elsősorban Timóteusnak íródott és azoknak, akik az Urat szolgálják, fiatal Timóteusoknak, ennek ellenére alkalmazható másokra is. Adjuk meg a megfelelő tekintélyt azoknak, akik mennyei elhívásból szolgálják az Urat, attól függetlenül, hogy idősek vagy fiatalok.