"Lőn pedig, mikor az úton menének , hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, halgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekszel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle." Luk 1o:38-42
Nagyon érdekesen lehet a 1o-ik részt felosztani. Először Jézus kiküldi a hetven tanítványt szolgálatra, majd a szeretet és irgalmasság szolgálatára int. Végül ebben a történetben az eddigiektől eltérően, nem a szolgálatot teszi első helyre a skálán.
Máriáról három helyen olvasunk az Evangéliumban, mindháromszor Jézus lábainál van. "Mária azért, amint odaére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék..." Ján 11:32. "Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával..." Ján 13:3. Azt olvassuk, hogy leült és halgatta az ő beszédét. Jézusról tujuk, hogy tanitó volt. Tanítása miatt sokan követték őt. Amikor valaki ott van egy tanító lábainál, akkor tanulni akar. Figyel arra, amit mondani fog. Kérdez, kíváncsi. Pál apostolról azt olvassuk, hogy Gaméliel lábainál tanult Apcsel 22:3. Mária Jézus lábainál ül, és figyel arra, amit Jézus mondani akar neki. Ezzel ellentétben, Mártha szorgalmasan dolgozott. Ő a Maria viselkedését lustaságnak itéli. Amikor vendég jön a házunkban, akkor felkészülünk annak fogadására. Ráadásul Jézus nem volt egyedül. Vele voltak a tanítványok. Aki vendéget fogad, az tudja mivel jár a vendégfogadás. Nem itéljük el a szorgalmasságot, sőt a lustaságot annál inkább.
Két hívő asszonnyal találkozunk, akik tetvérek és külömböző karakterüek. Mártha nagyon szorgalmas a szolgálatban, és mindent amit tesz, Jézusért tesz. Fáradozik az Urért. És mégis, Jézus ezt nem értékeli, hanem Mária tétlenségét értékeli. Mária tudta, hogy ki az aki az ő házukba jött. Megragadta az időt, és leült, hogy vele legyen, halgassa őt. Nagyon sokszor van a hívő úgy mint Mártha. Megtenne mindent. Szorgalmas a szolgálatban. Férre tesz mindent. El is fárad Jézusért, csak éppen arra nincs ideje, hogy vele legyen. Mártha nem tudta élvezni az Úr jelenlétét épp az érte végzett szolgálat miatt. Jézus azt akarja, hogy legyen időnk reá. Legyen időnk csendességre, imádkozásra, ahitatra és arra hogy halgassuk őt. Nagyon fontosak ezek, sokkal fontosabbak a szolgálatnál, amit végzünk. Jézusnak elsősorban nem a mi szolgálatunk kell, hanem mi magunk. Lehet a szolgálat is esztelen futkározás, ha nincs időnk leülni Jézus lábaihoz. Naponta fontos leülni az ő lábaihoz, hogy halgassuk őt. Fontos nekünk, hogy vele legyünk, ugyanis ettől függ a lelki állapotunk. Szolgálni lehet úgy is, hogy nem vagyunk jól lekileg, nem imádkozunk rendszeresen, nem olvasunk iget rendszeresen, vagy épp nem beszéltünk Jézussal már nagyon rég. Nagyon sok szolgálatból kisugárzik a mögötte levő lekiség hiánya. Legyen időnk arra hogy leüljünk Jézus lábaihoz és halgassuk őt. Ne merüljünk bele annyira az Úr munkájába, hogy megfeledkezzünk az Úrról, magáról. A szolgálat szükséges, de az Úrral való csendesség sokkal fontosabb.
Nagyon érdekesen lehet a 1o-ik részt felosztani. Először Jézus kiküldi a hetven tanítványt szolgálatra, majd a szeretet és irgalmasság szolgálatára int. Végül ebben a történetben az eddigiektől eltérően, nem a szolgálatot teszi első helyre a skálán.
Máriáról három helyen olvasunk az Evangéliumban, mindháromszor Jézus lábainál van. "Mária azért, amint odaére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék..." Ján 11:32. "Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával..." Ján 13:3. Azt olvassuk, hogy leült és halgatta az ő beszédét. Jézusról tujuk, hogy tanitó volt. Tanítása miatt sokan követték őt. Amikor valaki ott van egy tanító lábainál, akkor tanulni akar. Figyel arra, amit mondani fog. Kérdez, kíváncsi. Pál apostolról azt olvassuk, hogy Gaméliel lábainál tanult Apcsel 22:3. Mária Jézus lábainál ül, és figyel arra, amit Jézus mondani akar neki. Ezzel ellentétben, Mártha szorgalmasan dolgozott. Ő a Maria viselkedését lustaságnak itéli. Amikor vendég jön a házunkban, akkor felkészülünk annak fogadására. Ráadásul Jézus nem volt egyedül. Vele voltak a tanítványok. Aki vendéget fogad, az tudja mivel jár a vendégfogadás. Nem itéljük el a szorgalmasságot, sőt a lustaságot annál inkább.
Két hívő asszonnyal találkozunk, akik tetvérek és külömböző karakterüek. Mártha nagyon szorgalmas a szolgálatban, és mindent amit tesz, Jézusért tesz. Fáradozik az Urért. És mégis, Jézus ezt nem értékeli, hanem Mária tétlenségét értékeli. Mária tudta, hogy ki az aki az ő házukba jött. Megragadta az időt, és leült, hogy vele legyen, halgassa őt. Nagyon sokszor van a hívő úgy mint Mártha. Megtenne mindent. Szorgalmas a szolgálatban. Férre tesz mindent. El is fárad Jézusért, csak éppen arra nincs ideje, hogy vele legyen. Mártha nem tudta élvezni az Úr jelenlétét épp az érte végzett szolgálat miatt. Jézus azt akarja, hogy legyen időnk reá. Legyen időnk csendességre, imádkozásra, ahitatra és arra hogy halgassuk őt. Nagyon fontosak ezek, sokkal fontosabbak a szolgálatnál, amit végzünk. Jézusnak elsősorban nem a mi szolgálatunk kell, hanem mi magunk. Lehet a szolgálat is esztelen futkározás, ha nincs időnk leülni Jézus lábaihoz. Naponta fontos leülni az ő lábaihoz, hogy halgassuk őt. Fontos nekünk, hogy vele legyünk, ugyanis ettől függ a lelki állapotunk. Szolgálni lehet úgy is, hogy nem vagyunk jól lekileg, nem imádkozunk rendszeresen, nem olvasunk iget rendszeresen, vagy épp nem beszéltünk Jézussal már nagyon rég. Nagyon sok szolgálatból kisugárzik a mögötte levő lekiség hiánya. Legyen időnk arra hogy leüljünk Jézus lábaihoz és halgassuk őt. Ne merüljünk bele annyira az Úr munkájába, hogy megfeledkezzünk az Úrról, magáról. A szolgálat szükséges, de az Úrral való csendesség sokkal fontosabb.
