Légy példa 1 Tim 4:12-16
A 12-ik versből
kiderül, hogy nem csak napjainkban, a mi gyülekezeteinkben vannak generációs
problémák. Gyakran előfordul, hogy az
idősebb testvérek, vezetők nehezen tudják fogadni fiatalabb testvéreik
szolgálatát. Lenézően tudomásukra adják, hogy tapasztalatlanok, éretlenek még.
Hallgatniuk kell az idősebbekre, és az Ige tanít is erre. A fiatalok általában
nem szeretik az ilyen jellegű hozzáállást.
Timóteus, mint Pál képviselője volt Efézusban, hogy hirdesse és tanítsa
azt, amit Pál rendelt neki (11), valamint olvassa Isten Igéjét és abból intse a
testvéreket (13). Tulajdonképpen az efézusi
gyülekezet lelkipásztora volt. Az a
veszély állt fent, hogy nem lesz meg a tekintélye ehhez a munkához, mivel fiatal.
Pál bátorítja
az ifjú Timóteust, hogy a tekintélyt a szolgálatban nem az életkor adja, hanem
inkább az üzenet, amit hirdetünk, és az azzal összhangban levő életünk. Ne csak hirdessük az Igét, hanem mutassuk be.
Legyünk példák abban, hogy az Igét a személyes életünkre alkalmazzuk (12). Kedves fiatal testvérem, nem azzal kell
nekünk válaszolni az idősebb hittestvéreinknek, hogy lázadunk ellenük, és be
akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk és ők tévednek. Mutassunk példát a
beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a
tisztaságban. Éljünk úgy, hogy felnézzenek ránk a hittestvéreink, és ez
kívánatossá fogja tenni a ránkbízott szolgálatot is. Éljünk elhivatásunkhoz
méltóan (2 Péter 1:10).
Pál
emlékezteti arra is Timóteust, hogy ő Isten elhívott szolgája, foglalkoznia
kell a benne levő kegyelmi ajándékokkal. Ez megint nagyon fontos, hogy
testvéreink előtt tekintélyünk legyen. Istentől kapott mennyei elhívásunk kell
hogy legyen arra a szolgálatra, amit végzünk . Ha ez így van, akkor kaptunk az
elhívással kegyelmi ajándékokat is a szolgálat végzésére (14). Ezekkel nekünk foglalkozni kell és nem
elhanyagolni. Ezekben nekünk növekedni
kell. Timóteust Pál arra inti, hogy ezekkel foglalkozzon, hogy fejlődése úgy a
szolgálatban, mint a gyakorlati életében nyílvánvaló legyen. Ezzel is példát mutatva a gyülekezetnek, hogy
első helyre tesszük a szolgálatunkat, de ugyanakkor magunkat sem hanyagoljuk el
(16). Amennyire fontos nekünk a mások lelki élete, olyan fontos legyen a miénk
is, és amilyen fontos a sajátunk, olyan fontos legyen a másoké. Ne merüljünk
annyira bele a szolgálatba, hogy ne maradjon idő és erő arra, Aki szolgálatba
küldött, és Akinek számot kell adnunk a munkánkról. Annak, aki másokat akar megmenteni, önmagának
megmentettnek kell lenni. Gondoskodnunk
kell önmagunk lelki állapotáról, és gondoskodnunk kell a tudományról, melyet
hirdetünk (16). Legyek egészséges
lelkileg, és legyen egészséges a tanításom. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a
gyülekezet fogadja a tanítást.
Bár ez az Ige
elsősorban Timóteusnak íródott és azoknak, akik az Urat szolgálják, fiatal
Timóteusoknak, ennek ellenére alkalmazható másokra is. Adjuk meg a megfelelő
tekintélyt azoknak, akik mennyei elhívásból szolgálják az Urat, attól
függetlenül, hogy idősek vagy fiatalok.
