Légy példa    1 Tim 4:12-16

       A 12-ik versből kiderül, hogy nem csak napjainkban, a mi gyülekezeteinkben vannak generációs problémák.  Gyakran előfordul, hogy az idősebb testvérek, vezetők nehezen tudják fogadni fiatalabb testvéreik szolgálatát. Lenézően tudomásukra adják, hogy tapasztalatlanok, éretlenek még. Hallgatniuk kell az idősebbekre, és az Ige tanít is erre. A fiatalok általában nem szeretik az ilyen jellegű hozzáállást.  Timóteus, mint Pál képviselője volt Efézusban, hogy hirdesse és tanítsa azt, amit Pál rendelt neki (11), valamint olvassa Isten Igéjét és abból intse a testvéreket (13).  Tulajdonképpen az efézusi gyülekezet lelkipásztora volt.  Az a veszély állt fent, hogy nem lesz meg a tekintélye ehhez a munkához, mivel fiatal.

         Pál bátorítja az ifjú Timóteust, hogy a tekintélyt a szolgálatban nem az életkor adja, hanem inkább az üzenet, amit hirdetünk, és az azzal összhangban levő életünk.  Ne csak hirdessük az Igét, hanem mutassuk be. Legyünk példák abban, hogy az Igét a személyes életünkre alkalmazzuk (12).  Kedves fiatal testvérem, nem azzal kell nekünk válaszolni az idősebb hittestvéreinknek, hogy lázadunk ellenük, és be akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk és ők tévednek. Mutassunk példát a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. Éljünk úgy, hogy felnézzenek ránk a hittestvéreink, és ez kívánatossá fogja tenni a ránkbízott szolgálatot is. Éljünk elhivatásunkhoz méltóan (2 Péter 1:10).

          Pál emlékezteti arra is Timóteust, hogy ő Isten elhívott szolgája, foglalkoznia kell a benne levő kegyelmi ajándékokkal. Ez megint nagyon fontos, hogy testvéreink előtt tekintélyünk legyen. Istentől kapott mennyei elhívásunk kell hogy legyen arra a szolgálatra, amit végzünk . Ha ez így van, akkor kaptunk az elhívással kegyelmi ajándékokat is a szolgálat végzésére (14).  Ezekkel nekünk foglalkozni kell és nem elhanyagolni.  Ezekben nekünk növekedni kell. Timóteust Pál arra inti, hogy ezekkel foglalkozzon, hogy fejlődése úgy a szolgálatban, mint a gyakorlati életében nyílvánvaló legyen.  Ezzel is példát mutatva a gyülekezetnek, hogy első helyre tesszük a szolgálatunkat, de ugyanakkor magunkat sem hanyagoljuk el (16). Amennyire fontos nekünk a mások lelki élete, olyan fontos legyen a miénk is, és amilyen fontos a sajátunk, olyan fontos legyen a másoké. Ne merüljünk annyira bele a szolgálatba, hogy ne maradjon idő és erő arra, Aki szolgálatba küldött, és Akinek számot kell adnunk a munkánkról.  Annak, aki másokat akar megmenteni, önmagának megmentettnek kell lenni.  Gondoskodnunk kell önmagunk lelki állapotáról, és gondoskodnunk kell a tudományról, melyet hirdetünk (16).  Legyek egészséges lelkileg, és legyen egészséges a tanításom. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyülekezet fogadja a tanítást.

        Bár ez az Ige elsősorban Timóteusnak íródott és azoknak, akik az Urat szolgálják, fiatal Timóteusoknak, ennek ellenére alkalmazható másokra is. Adjuk meg a megfelelő tekintélyt azoknak, akik mennyei elhívásból szolgálják az Urat, attól függetlenül, hogy idősek vagy fiatalok.

      Gondolataidnak regulái (Medgyesi Pál Praxis Pietatis )

Medgyesi Pál, "A kegyesség gyakorlása" cimű könyvének olvasásában nagyon sok örömet találtam és sokat tanultam. Ezt a jegyzetet először magamnak készitettem, de az Úr úgy inditott, hogy megosszam másokkal is. (elnézést a rövig "i" ért, új a gépem és nem jöttem még rá, hogyan irjak hosszút).

1.       Legelső gondod az legyen, hogy a bűnt első mozgásában fojtsd meg. Jövevény legyen, ne lakos a bűn a szivedben.

2.       Ne engedd meg elmédnek, hogy magában valami oly dolognak képét forgassa, melyet vagy meg nem cselekedhetnél, vagy ha megcselekedhetnél is, semmit véle nem használnál. 

3.       Ne vágyj arra, hogy minden dolognak tudásával tölthesd meg elmédet, hanem inkább tanuljad megvetni azokat a kivánságokat, amelyek midőn meglesznek, vagy megbotránkoztatják vallásodat, vagy pedig személyedet teszik utálatossá.

4.       Aminthogy azért nagyra becsüld lelked üdvösségét, kérlek, ne élj semmi szántszándékos undok életben, mert az igaz hit és a bűntételben való szándék, semmi lett okon egybe nem férhetnek.  

5.       Mutasd meg magadat Jézus Krisztus igaz szolgájának lenni, nem csak közhivatalodban.

6.       És ha valamikor gyarlóságból valamely nagy bűnbe esel is, benne ne feküdj, hanem minél  hamarabb igyekezzél abból felkelni tettetés nélkül való megtérés által, a bocsánatvételért könyörögvén mindaddig, miglen lelkiismereted meg nem csendesedik, bűnutálásod meg nem nevekedik, és megjobbulásodnak bizonysága meg nem erősödik. 

7.       Ne kivánj közkedvességet, becsületet hizelkedés által.  

8.       Minden akaratodban mindenkor az Isten akaratja forogjon szemeid előtt, hogy valamiképpen cselekedeted veszteségedre ne forduljon.  Boldog az az ember, ki e rövid életben legismeretlenebb e világon, azonban pedig ő mind Istenét, s mind magát igazán ismeri!

9.       Krisztusodat azért tartsad legfőbb örömödnek, bűneidet pedig legnagyobb bánatodnak.

10.   Valamennyiszer azért a Sátán telhetetlen indulatokat támaszt elmédben, mindenkor eszedbe jusson Pálnak emez intése: Semmit nem hoztunk e világra, kétség nélkül semmit ki sem vihetünk e világból. Hogyha pedig eledelünk és ruházatunk van, azokkal megelégedhetünk.

11.   Többet világi dolgokra ne költs, hanem csak amennyit helyed és állapotod kiván, azonban pedig legfőbb gondod legyen a mennyei dolgokra, ne a földiekre.

12.   Mentől inkább dicsérnek téged az emberek valamely nagyságos cselekedetért, annál inkább megalázzad magadat gondolataidban. Ne is vágyj az embereknek haszontalan dicséretére.

13.   Ne szorgalmaskodjál más ember cselekedeteinek vizsgálásában, hanem inkább vigyázz arra, hogy senki semmi gonosz magad viseltséget ne tudjon felőled.

14.   Ne vélj egy bűnt is kicsinynek, mert a legkisebbik is Isten átkát érdemli meg, és a legkisebbik is elkárhoztathatna tégedet, ha az Isten Fia meg nem halt volna éretted.

15.   Végezetre életednek rövidségéről és halálodnak bizonyos voltáról ottan-ottan megemlékezzél, és kivánj inkább jól élni, mint hosszan. Életedből annzi lesz érték, amennyit Krisztussal éltél.

"Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!" Zsolt 48:15.

Ahogy olvasom a Bibliát, ámélkodok Isten hatalmán, kegyelmén és szeretetén. Olyan jó látni azt, hogy egyedül az Úr az Isten, és mi szeméjesen ismerhetjük Őt. A saját életemben is ugyanazt az Istent látom, Akit Izrál történetében. Szolgaságban voltam, de Isten megszabadított. Az, hogy az Ő gyermeke vagyok, az nem más mint kegyelem. Ha saját erőfeszítésemből tartoznák Hozzá, már rég elmaradtam volna. Gyakran érzem, hogy elfáradtam. Erőm kevés, a nyomás, ami rámnehezedik nagy. De érzem azt is, hogy az Isten, aki megszabadított, ugyanaz az Isten. Megszabadít ma is. Megtart. Az ő ereje nem fogy el. Az ő szeretete nem kevesebb ma sem irántam. Tudom, hogy ez az Isten az én Istenem mindörökké. Ez nekem elég. Kezében van az életem. Vezet, sőt mikor nem vagyok vezethető, akkor terel. Szeretem az Urat, mert Ő az Isten.

Jézus lábainál...

"Lőn pedig, mikor az úton menének , hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, halgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekszel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle." Luk 1o:38-42

Nagyon érdekesen lehet a 1o-ik részt felosztani. Először Jézus kiküldi a hetven tanítványt szolgálatra, majd a szeretet és irgalmasság szolgálatára int. Végül ebben a történetben az eddigiektől eltérően, nem a szolgálatot teszi első helyre a skálán.

Máriáról három helyen olvasunk az Evangéliumban, mindháromszor Jézus lábainál van. "Mária azért, amint odaére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék..." Ján 11:32. "Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával..." Ján 13:3. Azt olvassuk, hogy leült és halgatta az ő beszédét. Jézusról tujuk, hogy tanitó volt. Tanítása miatt sokan követték őt. Amikor valaki ott van egy tanító lábainál, akkor tanulni akar. Figyel arra, amit mondani fog. Kérdez, kíváncsi. Pál apostolról azt olvassuk, hogy Gaméliel lábainál tanult Apcsel 22:3. Mária Jézus lábainál ül, és figyel arra, amit Jézus mondani akar neki. Ezzel ellentétben, Mártha szorgalmasan dolgozott. Ő a Maria viselkedését lustaságnak itéli. Amikor vendég jön a házunkban, akkor felkészülünk annak fogadására. Ráadásul Jézus nem volt egyedül. Vele voltak a tanítványok. Aki vendéget fogad, az tudja mivel jár a vendégfogadás. Nem itéljük el a szorgalmasságot, sőt a lustaságot annál inkább.
Két hívő asszonnyal találkozunk, akik tetvérek és külömböző karakterüek. Mártha nagyon szorgalmas a szolgálatban, és mindent amit tesz, Jézusért tesz. Fáradozik az Urért. És mégis, Jézus ezt nem értékeli, hanem Mária tétlenségét értékeli. Mária tudta, hogy ki az aki az ő házukba jött. Megragadta az időt, és leült, hogy vele legyen, halgassa őt. Nagyon sokszor van a hívő úgy mint Mártha. Megtenne mindent. Szorgalmas a szolgálatban. Férre tesz mindent. El is fárad Jézusért, csak éppen arra nincs ideje, hogy vele legyen. Mártha nem tudta élvezni az Úr jelenlétét épp az érte végzett szolgálat miatt. Jézus azt akarja, hogy legyen időnk reá. Legyen időnk csendességre, imádkozásra, ahitatra és arra hogy halgassuk őt. Nagyon fontosak ezek, sokkal fontosabbak a szolgálatnál, amit végzünk. Jézusnak elsősorban nem a mi szolgálatunk kell, hanem mi magunk. Lehet a szolgálat is esztelen futkározás, ha nincs időnk leülni Jézus lábaihoz. Naponta fontos leülni az ő lábaihoz, hogy halgassuk őt. Fontos nekünk, hogy vele legyünk, ugyanis ettől függ a lelki állapotunk. Szolgálni lehet úgy is, hogy nem vagyunk jól lekileg, nem imádkozunk rendszeresen, nem olvasunk iget rendszeresen, vagy épp nem beszéltünk Jézussal már nagyon rég. Nagyon sok szolgálatból kisugárzik a mögötte levő lekiség hiánya. Legyen időnk arra hogy leüljünk Jézus lábaihoz és halgassuk őt. Ne merüljünk bele annyira az Úr munkájába, hogy megfeledkezzünk az Úrról, magáról. A szolgálat szükséges, de az Úrral való csendesség sokkal fontosabb.

"Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Luk 22:40.

Vajon, van-e olyan ember akinek nincsenek kísértései? Minden bizonnyal nincs. Mivel az emberi természet bűnös, az embernek vannak bűnös kívánságai. A bűn olyan, mint a mágnes. A körülöttünk megjelenő bűn, nagyon hamar előidézi a bűnös kívánságainkat. Sajnos az emberi test, jobban hajlik a bünre, mint a szentségre. Az embernek nem természetes az, hogy imádkozik és szereti az Istent, de a bűn annál inkább. Az embernek nem kell gyakorolnia a bűnt, de az imádkozást annál inkább. A kisgyermeket meg kell tanítani imádkozni, de nem kell neki megtanítani a bűnt. Azt tudja, hanem akkor rájön magától hogyan kell csinálni.
Miért mondja az Úr Jézus: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Megvéd az imádkozás a kísértésektől? A bűn és az imádkozás nem fér meg együtt. Nem tudom, ha tapasztaltad már azt, hogy nehéz imádkozni. Főleg, ha elhanyagoltad, nehéz újra kezdeni. A bűn miatt nehéz. A bűn és az imádkozás, nem tűrik meg egymást a hívő életében. Vagy az imádkozás fojtja el a bűnt bennünk, vagy a bűn fojtja el az imádkozást. Az fog győzedelmeskedni bennünk, amelyiknek teret engedünk. Ha teret engedünk a bűnnek, azonnal hanyatlani kezd az imaéletünk. Ha rendszeresen imádkozunk, hittel, akkor a bün hanyatlik bennünk. Az egészséges imaélet elfojtaja a bűnt az ember életében, de nem csak. Meg is tart a kísértésekkel szemben. Imaélet nélkül szembe állni a kísértéssel, olyan mint fegyver nélkül harcba menni. Az eredmény biztos vereség. Törekedjünk arra, hogy legyen egészséges imaéletünk. A hívő életünk minőségét, ugyanúgy gyülekezetiéletünk és szolgálatunk minőségét, az határozza meg, hogy mennyit imádkozunk. Mennyit vagyunk Istennel kettesben. Spurgeon mondta: "Olyan jó lenne, ha a hívő életében az imádkozás nem ott kezdődne, mikor letérdel, és nem ott fejeződne be, mikor fell egyenesedik."

A hitetlenség és a hit

Alap Ige: Luk 1:11-20, 30-45.

Zakariásról és feleségéről azt olvassuk, hogy "mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban fedhetetlenül jártak." Egy pap, aki Isten előtt becsületesen végzi a szolgálatát, imádkozó ember (" ... meghallgattatott a te könyörgésed") kételkedik abban, amit Isten üzen néki. Láthatjuk, hogy a hitetlenségnek azonnali következmenyei lehetnek. Isten nem tesz kivételt, még az Ő szolgáival sem. "És ímé megnémulsz és nem szólhatsz...mivelhogy nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben." Mária, hasonló kijelentést kap, ugyanattól a hírvivőtől. De az ő reakciója külömbözik a Zakariásétól. Mária nem volt pap, sem papnak a felesége, de az ő hite nagyobb volt a Zakariásénál. Ő is kérdezett ("Mimódon lesz ez, holott én férfiut nem ismerek?"), de nem volt hitetlen. "Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint."
Valljuk be, hogy sokszor inkább a Zakariás hitetlensége jellemez bennünket, és nem a Mária hite. Ezek az igék azonnal azt juttatják eszembe, hogy milyen sokszor szól Isten egyértelműen, érthetően és mi nem tudjuk hittel fogadni azonnal. Pedig, ugyanúgy, mint Zakariás, mi is ismerjük Istent. Ismerjük az Ő cselekedeteit. Ismerjük az Ő ígéreteit. Láttuk, hogy mit tett életünkben, vagy népünk életében. Még is bizonytalanok vagyunk. Jelt kívánunk. Olyan jó lenne ha mindig el tudnánk mondani, hogy: "Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint." Isten nem vonja meg az Ő akaratát tőlünk. Igéje és szolgái által beszél, hírdet, parancsol. Imádkozzunk azért, hogy mindig hittel tudjuk fogadni az Ő szavát. Erzsébet köszöntése: "És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.", bátorítson arra, hogy míg a hitetlenségnek azonnali következményei vannak, a hitnek azonnali áldásai.

A nyelv bűnei: Jakab 3:1-12.

Lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, úgy gyülekezeteinkben, mint családunkban, vagy baráti körünkben, egyaránt a nyelv okozza a legtöbb problémát. Fel tudjuk mérni naponta ,vagy hetente, mennyit vétkezünk a beszédben (meggondolatlan beszéd, hazugság, illetlen viccek, megbántunk valakit, becsapunk valakit, vagy esetleg sokat beszélünk amikor halgatni kéne. Talán tulajdoníthatjuk a nyelvnek a legtöbb bünt, ugyanis Jakab szerint aki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember. Gyakran mi emberek, még keresztyének is, a nyelv bűneit lefokozzuk nyelvbotlásokra, ami megtörténik. Itt ennél sokkal többről van szó: "bűnről". Fontos az, hogy ez így legyen, ugyanis ha nem tulajdonítunk jelentőséget ezeknek a nyelvhibáknak, akkor valószinüleg nem is nagyon harcolunk azért, hogy meg előzzük őket. A bűn az bűn, mégha meg is botlik a nyelvünk. Isten előtt ez a bűn is épp olyan utálatos, mint bármi más bűn.
Szeretnék egy néhány gyakoribb, a nyelv által elkövetett, vagy elkövethető bűnt megemlíteni.
Kibeszélni másokat vagy Pletykálni: Sajnos az ember hajlamos arra, hogy beszéljen másokról másoknak. A tudatos kibeszélés nem más, mint amikor az ember egy számára nem kedves szeméjről meghall valamit, ami néki tetszik (általában negatív dolgok) és azt el mondja másoknak. Általában olyan személyeknek, akiknek az illető szeméj ugyancsak nem kedves. Sajnos, ez előfordul gyülekezeteinkben is. Néha az ember észre sem veszi, de gyakran tudatosan csinálja. Előfordul az is, hogy a kibeszélt információ ahogy terjed, emberről emberre gyarapodik valamivel és a végén már szinte nem is az amiről szó van. Az ilyen beszédnek romboló hatása van mindig, nem is kevés. A következményeket nem mindig lehet helyrállítani, sőt, néha lehetetlen. Amikor a kibeszélt, torz információ szétterjedt, lehetetlen mindenkihez elmenni és tisztázni. Olyan mintha a város legmagasabb épületéről szétszórnának egy zsák tollut, és elindulnánk, hogy összeszedjük. Lehetetlen az egészet összeszedni. Az elterjedt, torz információt sem lehet egészen visszamagyarázni. Az úgy marad, torzan, és szétszórtan. Amikor pletykálunk, valakinek mindig ártunk. Valakit mindig befeketítünk. De ez bűn! Miért? Mert Isten az embert a saját képmására teremtette. Amikor valakit befeketítek, megszégyenitek, akkor Isten egy tökéletes alkotását feketítem és szégyenítem meg. Isten az embert szereti, az emberért adta Jézus Krisztust, mert Isten az mebert meg akarja menteni. Isten az emberben értéket lát, még akkor is ha bűnös. Akkor ki vagyok én, hogy ítélkezzem az emberen, ki vagyok én, hogy az embert sárba tapossam. A kibeszélés elítélni való, még a világban is, hát még Isten gyülekezetében. Ha valakiről nem tudunk jót mondnai, jobb ha nem mondunk semmit. Persze ez nehéz, emberi természetünk miatt. De, ha többet beszélnénk Istennel az érintett emberről ,vagy emberekről, én hiszem, hogy a pletykálás elkerülhető lenne. Ha valakire panaszunk van, mondjuk el Istennek, ha valakit nehéz szeretni, mondjuk el Istennek. Néha az a megoldás, hogy bajunkat elmondjuk az érintettnek, de az sem mindig megoldás. Beszéljünk többet Istennel más emberekről.
Hazugság, füllentés és kétértelmü beszéd: Megjegyzem, azért írtam a hazugságot és füllentést külön, mert az emberek külön használják. Valójában a füllentés is hazugság. Csak azt gyakran az ember meg engedi magának. Mi a hazugság? Minden olyan kijelentés, ami valamilyen formában eltér az igazságtól. Szokták fokozni, kicsi és nagy hazugság. Én annyit mondanék, hogy "hazugság". A hazugság az hazugság. legyen az kissebb vagy nagyobb. Általában érdekből származik a hazugság. Amikor az ember valamit el akar érni, és úgy látja, a valóság ebben akadály lehet, akkor hajlamos a hazugságra. Ugyanakor, ha valamit el akar kerülni, akkor is. Az ilyen beszédnek mindig következménye van. Megkérdeztem valakit, "mi történik mikor hazudunk?" Ezt válaszolta "mindig elkapnak (lebukok)". Igen, a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát. "Mindenben temagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romolhatatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, fedhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani" Tit 2:7-8. A kétértelmü beszéd is hasonló formában jelenik meg. Az ilyen beszédek sok, haszontalan magyarázkodáshoz vezetnek. A mi beszédünk legyen "Igen" vagy "Nem". Sok kellemetlen helyzettől megkímélhetlyük magunkat ha a beszédünkben igazak és egyenesek vagyunk. A hazugság a bizalommal nem fér meg. Amikor egy kapcsolatban hazugság van, ott a kapcsolat veszéjben van. Sokszor a kapcsolat nem is azért romlik meg, mert valami rosszat tesz az ember, hanem mert hazudik. Legyünk szavafogható emberek.
Viccek: Nem minden ember szeret viccelni. Én szoktam viccelni. Vajon baj az ha valaki viccel? Úgy gondolom, a viccek témája, üzenete ha lehet így mondani, az a mi néha nem helyes. A viccekkel könnyen meg tudunk bántani másokat. Néha a vicc eltaszít valakit vagy valakiket és ezt mi még tetőzzük azzal, hogy jót nevetünk rajta. Ami nekünk természetes, az nem biztos, hogy másnak is az. Ami nekem vicces, az nem biztos, hogy másnak is az. Az a beszéd, ami nem épít, az rombol és ha rombol, akkor az bűn. Ha egy vicc romboló, akkor jobb nem elmondani. "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges épitésre, hogy áldásos legyen a halgatóknak" Ef 4:29. Aztán az emberek viccelnek olyan dolgokkal is amik Isten előtt nem kedvesek, sőt utálatosak. Az ilyen vicceket nem is szabad a szánkra venni. Sajnos előfordul, hogy hitetlen ember elmond ilyen tisztátalan, erkölcstelen viccet, és a hivő is jót nevet rajta. Ez szomorú. Ez bűnrészesülés. Óvakodni kell a tisztátalan beszédektől.
Sokbeszédüség: Vannak emberek akiknek nehéz beszélni, de vannak emberek akiknek nehéz halgatni. Nem is baj az, ha valaki szeret és tud beszélni. Néha olyan jól elszórakozok, ha látok két halgatag embert társalogni. Ők mértékletesek a szavakkal :). A sok beszéd, gyakran nem helyénvaló. Fárasztó, és felesleges. Van úgy, hogy valaki sokat beszél, elég végig hallgatni, de valójában nem sokat mond. "A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes" Péld 10:19. Jakab azt írja, nyelv fékezhetetlen, aki azt megzabolázza, az tökéletes ember. Ne legyünk hát sokbeszédüek, ezzel magunkat kisértésbe ne vigyük. Kérjünk Istentől bölcsességet, hogy tudjuk mikor van helye a beszédnek és mikor nem. Aztán előfordul, hogy konfliktusba keveredünk. Ilyenkor az ember természetében benne van a védekezés. Szokták mondani: "hamar meg tudsz válaszolni...", saját megtapasztalásom, hogy néha hasznosabb ha csendben maradok, vagy elengedek az enyémből. Azzal, hogy folyton vissza mondok, a konfliktus nem fog hamarabb véget érni. "Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését, a megbántó beszéd pedig gerjeszt haragot." Péld 15:1.
Jakab azt írja, hogy a nyelv, testünk legkiseb de ugyanakkor legveszélyesebb fegyvere. Ezzel tudunk sok jót mondani, de ugyanakkor sok rosszat. Ha valaki a nyelvét meg tudná zabolázni, tökéletes ember lenne, ilyen pedig nincs, jól tudjuk. Lehet azt gondolod, akkor nincs mit tenni. A beszédünk ugyis tisztétalan, mivel bűnös a természetünk. Emlékezz mit mondott Jeremiás: "Jaj nékem mert tisztátalan ajakú vagyok...". Igen, ez így van. Mi emberek tisztátalan ajakuak vagyunk, de Isten megtisztította Jeremiás ajkait a tisztátalanságtól. Isten megtudja tisztítani az én és a te beszédedet is.
El lehet gondolkodni azon, hogy milyen volt a mi beszédünk az utóbbi napokban, hetekben. Mikor beszéltem utoljára elmarasztalóan valakiről? Mikor kértem bocsánatot utoljára valakitől, akit netán megbántottam? Esetleg nincs-e valami nem hozzám illő beszédfajta, amiről még nem szoktam le? Mikor volt valaki részére az én beszédem építő? Mikor beszéltem utoljára az Úr Jézusról? Ez utóbbinál megjegyezném: szokták azt mondani néha, "hát én nem vagyok a beszéd embere," "én szoktam izguéni ezért nem teszek bizonyságot", "nem tudom mit mondhatnák én","nem készültem", stb. Elkerülő beszéd. Szomorú, hogy általában az ilyen keresztyének tudnak beszélni bármiről probléma mentesen, csak épp az Úr Júzusról nem. Én nem gondolom, hogy ez így kellene legyen. Talán, ha többet foglalkoznának Isten Ige olvasással és imádkozással, akkor jobban menne a bizpnységtevés nekik is.
Mitől függ az, hogy a nyelvet jóra vagy rosszra használja az ember? "Aki szeretu a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség." Minden bizonnyal a szívnek tisztaságától függ. Az Úr Jézus mondta "Semmi tisztátalan nem megy be az emberbe kivülről, hanem belülről jön ki az emberből" Mt 15:11.A bünös, tisztátalan gondolatok előbb utóbb kijönnek az emberből, mégpedig az ajkain keresztül. Ami van a szívben, azt szólja a száj. Ha a szívünket betölti Isten Igéje, akkor azt fogja szólni a szánk. Dávid azt mondta "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" Zsolt 119:11.
Számot fogunk adni minden beszédünkért az Ítélet napján Mt 12:36-37 "De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidből ismertetel igaznak, és a te beszédeidből ismertetel hamisnak."
Pál szavaival fejezném be: "A Krisztus beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak!" Kol 3:16.