Alap Ige: Luk 1:11-20, 30-45.
Zakariásról és feleségéről azt olvassuk, hogy "mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban fedhetetlenül jártak." Egy pap, aki Isten előtt becsületesen végzi a szolgálatát, imádkozó ember (" ... meghallgattatott a te könyörgésed") kételkedik abban, amit Isten üzen néki. Láthatjuk, hogy a hitetlenségnek azonnali következmenyei lehetnek. Isten nem tesz kivételt, még az Ő szolgáival sem. "És ímé megnémulsz és nem szólhatsz...mivelhogy nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben." Mária, hasonló kijelentést kap, ugyanattól a hírvivőtől. De az ő reakciója külömbözik a Zakariásétól. Mária nem volt pap, sem papnak a felesége, de az ő hite nagyobb volt a Zakariásénál. Ő is kérdezett ("Mimódon lesz ez, holott én férfiut nem ismerek?"), de nem volt hitetlen. "Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint."
Valljuk be, hogy sokszor inkább a Zakariás hitetlensége jellemez bennünket, és nem a Mária hite. Ezek az igék azonnal azt juttatják eszembe, hogy milyen sokszor szól Isten egyértelműen, érthetően és mi nem tudjuk hittel fogadni azonnal. Pedig, ugyanúgy, mint Zakariás, mi is ismerjük Istent. Ismerjük az Ő cselekedeteit. Ismerjük az Ő ígéreteit. Láttuk, hogy mit tett életünkben, vagy népünk életében. Még is bizonytalanok vagyunk. Jelt kívánunk. Olyan jó lenne ha mindig el tudnánk mondani, hogy: "Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint." Isten nem vonja meg az Ő akaratát tőlünk. Igéje és szolgái által beszél, hírdet, parancsol. Imádkozzunk azért, hogy mindig hittel tudjuk fogadni az Ő szavát. Erzsébet köszöntése: "És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.", bátorítson arra, hogy míg a hitetlenségnek azonnali következményei vannak, a hitnek azonnali áldásai.
2011. február 17., csütörtök
2010. december 29., szerda
A nyelv bűnei: Jakab 3:1-12.
Lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, úgy gyülekezeteinkben, mint családunkban, vagy baráti körünkben, egyaránt a nyelv okozza a legtöbb problémát. Fel tudjuk mérni naponta ,vagy hetente, mennyit vétkezünk a beszédben (meggondolatlan beszéd, hazugság, illetlen viccek, megbántunk valakit, becsapunk valakit, vagy esetleg sokat beszélünk amikor halgatni kéne. Talán tulajdoníthatjuk a nyelvnek a legtöbb bünt, ugyanis Jakab szerint aki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember. Gyakran mi emberek, még keresztyének is, a nyelv bűneit lefokozzuk nyelvbotlásokra, ami megtörténik. Itt ennél sokkal többről van szó: "bűnről". Fontos az, hogy ez így legyen, ugyanis ha nem tulajdonítunk jelentőséget ezeknek a nyelvhibáknak, akkor valószinüleg nem is nagyon harcolunk azért, hogy meg előzzük őket. A bűn az bűn, mégha meg is botlik a nyelvünk. Isten előtt ez a bűn is épp olyan utálatos, mint bármi más bűn.
Szeretnék egy néhány gyakoribb, a nyelv által elkövetett, vagy elkövethető bűnt megemlíteni.
Kibeszélni másokat vagy Pletykálni: Sajnos az ember hajlamos arra, hogy beszéljen másokról másoknak. A tudatos kibeszélés nem más, mint amikor az ember egy számára nem kedves szeméjről meghall valamit, ami néki tetszik (általában negatív dolgok) és azt el mondja másoknak. Általában olyan személyeknek, akiknek az illető szeméj ugyancsak nem kedves. Sajnos, ez előfordul gyülekezeteinkben is. Néha az ember észre sem veszi, de gyakran tudatosan csinálja. Előfordul az is, hogy a kibeszélt információ ahogy terjed, emberről emberre gyarapodik valamivel és a végén már szinte nem is az amiről szó van. Az ilyen beszédnek romboló hatása van mindig, nem is kevés. A következményeket nem mindig lehet helyrállítani, sőt, néha lehetetlen. Amikor a kibeszélt, torz információ szétterjedt, lehetetlen mindenkihez elmenni és tisztázni. Olyan mintha a város legmagasabb épületéről szétszórnának egy zsák tollut, és elindulnánk, hogy összeszedjük. Lehetetlen az egészet összeszedni. Az elterjedt, torz információt sem lehet egészen visszamagyarázni. Az úgy marad, torzan, és szétszórtan. Amikor pletykálunk, valakinek mindig ártunk. Valakit mindig befeketítünk. De ez bűn! Miért? Mert Isten az embert a saját képmására teremtette. Amikor valakit befeketítek, megszégyenitek, akkor Isten egy tökéletes alkotását feketítem és szégyenítem meg. Isten az embert szereti, az emberért adta Jézus Krisztust, mert Isten az mebert meg akarja menteni. Isten az emberben értéket lát, még akkor is ha bűnös. Akkor ki vagyok én, hogy ítélkezzem az emberen, ki vagyok én, hogy az embert sárba tapossam. A kibeszélés elítélni való, még a világban is, hát még Isten gyülekezetében. Ha valakiről nem tudunk jót mondnai, jobb ha nem mondunk semmit. Persze ez nehéz, emberi természetünk miatt. De, ha többet beszélnénk Istennel az érintett emberről ,vagy emberekről, én hiszem, hogy a pletykálás elkerülhető lenne. Ha valakire panaszunk van, mondjuk el Istennek, ha valakit nehéz szeretni, mondjuk el Istennek. Néha az a megoldás, hogy bajunkat elmondjuk az érintettnek, de az sem mindig megoldás. Beszéljünk többet Istennel más emberekről.
Hazugság, füllentés és kétértelmü beszéd: Megjegyzem, azért írtam a hazugságot és füllentést külön, mert az emberek külön használják. Valójában a füllentés is hazugság. Csak azt gyakran az ember meg engedi magának. Mi a hazugság? Minden olyan kijelentés, ami valamilyen formában eltér az igazságtól. Szokták fokozni, kicsi és nagy hazugság. Én annyit mondanék, hogy "hazugság". A hazugság az hazugság. legyen az kissebb vagy nagyobb. Általában érdekből származik a hazugság. Amikor az ember valamit el akar érni, és úgy látja, a valóság ebben akadály lehet, akkor hajlamos a hazugságra. Ugyanakor, ha valamit el akar kerülni, akkor is. Az ilyen beszédnek mindig következménye van. Megkérdeztem valakit, "mi történik mikor hazudunk?" Ezt válaszolta "mindig elkapnak (lebukok)". Igen, a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát. "Mindenben temagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romolhatatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, fedhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani" Tit 2:7-8. A kétértelmü beszéd is hasonló formában jelenik meg. Az ilyen beszédek sok, haszontalan magyarázkodáshoz vezetnek. A mi beszédünk legyen "Igen" vagy "Nem". Sok kellemetlen helyzettől megkímélhetlyük magunkat ha a beszédünkben igazak és egyenesek vagyunk. A hazugság a bizalommal nem fér meg. Amikor egy kapcsolatban hazugság van, ott a kapcsolat veszéjben van. Sokszor a kapcsolat nem is azért romlik meg, mert valami rosszat tesz az ember, hanem mert hazudik. Legyünk szavafogható emberek.
Viccek: Nem minden ember szeret viccelni. Én szoktam viccelni. Vajon baj az ha valaki viccel? Úgy gondolom, a viccek témája, üzenete ha lehet így mondani, az a mi néha nem helyes. A viccekkel könnyen meg tudunk bántani másokat. Néha a vicc eltaszít valakit vagy valakiket és ezt mi még tetőzzük azzal, hogy jót nevetünk rajta. Ami nekünk természetes, az nem biztos, hogy másnak is az. Ami nekem vicces, az nem biztos, hogy másnak is az. Az a beszéd, ami nem épít, az rombol és ha rombol, akkor az bűn. Ha egy vicc romboló, akkor jobb nem elmondani. "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges épitésre, hogy áldásos legyen a halgatóknak" Ef 4:29. Aztán az emberek viccelnek olyan dolgokkal is amik Isten előtt nem kedvesek, sőt utálatosak. Az ilyen vicceket nem is szabad a szánkra venni. Sajnos előfordul, hogy hitetlen ember elmond ilyen tisztátalan, erkölcstelen viccet, és a hivő is jót nevet rajta. Ez szomorú. Ez bűnrészesülés. Óvakodni kell a tisztátalan beszédektől.
Sokbeszédüség: Vannak emberek akiknek nehéz beszélni, de vannak emberek akiknek nehéz halgatni. Nem is baj az, ha valaki szeret és tud beszélni. Néha olyan jól elszórakozok, ha látok két halgatag embert társalogni. Ők mértékletesek a szavakkal :). A sok beszéd, gyakran nem helyénvaló. Fárasztó, és felesleges. Van úgy, hogy valaki sokat beszél, elég végig hallgatni, de valójában nem sokat mond. "A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes" Péld 10:19. Jakab azt írja, nyelv fékezhetetlen, aki azt megzabolázza, az tökéletes ember. Ne legyünk hát sokbeszédüek, ezzel magunkat kisértésbe ne vigyük. Kérjünk Istentől bölcsességet, hogy tudjuk mikor van helye a beszédnek és mikor nem. Aztán előfordul, hogy konfliktusba keveredünk. Ilyenkor az ember természetében benne van a védekezés. Szokták mondani: "hamar meg tudsz válaszolni...", saját megtapasztalásom, hogy néha hasznosabb ha csendben maradok, vagy elengedek az enyémből. Azzal, hogy folyton vissza mondok, a konfliktus nem fog hamarabb véget érni. "Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését, a megbántó beszéd pedig gerjeszt haragot." Péld 15:1.
Jakab azt írja, hogy a nyelv, testünk legkiseb de ugyanakkor legveszélyesebb fegyvere. Ezzel tudunk sok jót mondani, de ugyanakkor sok rosszat. Ha valaki a nyelvét meg tudná zabolázni, tökéletes ember lenne, ilyen pedig nincs, jól tudjuk. Lehet azt gondolod, akkor nincs mit tenni. A beszédünk ugyis tisztétalan, mivel bűnös a természetünk. Emlékezz mit mondott Jeremiás: "Jaj nékem mert tisztátalan ajakú vagyok...". Igen, ez így van. Mi emberek tisztátalan ajakuak vagyunk, de Isten megtisztította Jeremiás ajkait a tisztátalanságtól. Isten megtudja tisztítani az én és a te beszédedet is.
El lehet gondolkodni azon, hogy milyen volt a mi beszédünk az utóbbi napokban, hetekben. Mikor beszéltem utoljára elmarasztalóan valakiről? Mikor kértem bocsánatot utoljára valakitől, akit netán megbántottam? Esetleg nincs-e valami nem hozzám illő beszédfajta, amiről még nem szoktam le? Mikor volt valaki részére az én beszédem építő? Mikor beszéltem utoljára az Úr Jézusról? Ez utóbbinál megjegyezném: szokták azt mondani néha, "hát én nem vagyok a beszéd embere," "én szoktam izguéni ezért nem teszek bizonyságot", "nem tudom mit mondhatnák én","nem készültem", stb. Elkerülő beszéd. Szomorú, hogy általában az ilyen keresztyének tudnak beszélni bármiről probléma mentesen, csak épp az Úr Júzusról nem. Én nem gondolom, hogy ez így kellene legyen. Talán, ha többet foglalkoznának Isten Ige olvasással és imádkozással, akkor jobban menne a bizpnységtevés nekik is.
Mitől függ az, hogy a nyelvet jóra vagy rosszra használja az ember? "Aki szeretu a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség." Minden bizonnyal a szívnek tisztaságától függ. Az Úr Jézus mondta "Semmi tisztátalan nem megy be az emberbe kivülről, hanem belülről jön ki az emberből" Mt 15:11.A bünös, tisztátalan gondolatok előbb utóbb kijönnek az emberből, mégpedig az ajkain keresztül. Ami van a szívben, azt szólja a száj. Ha a szívünket betölti Isten Igéje, akkor azt fogja szólni a szánk. Dávid azt mondta "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" Zsolt 119:11.
Számot fogunk adni minden beszédünkért az Ítélet napján Mt 12:36-37 "De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidből ismertetel igaznak, és a te beszédeidből ismertetel hamisnak."
Pál szavaival fejezném be: "A Krisztus beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak!" Kol 3:16.
Szeretnék egy néhány gyakoribb, a nyelv által elkövetett, vagy elkövethető bűnt megemlíteni.
Kibeszélni másokat vagy Pletykálni: Sajnos az ember hajlamos arra, hogy beszéljen másokról másoknak. A tudatos kibeszélés nem más, mint amikor az ember egy számára nem kedves szeméjről meghall valamit, ami néki tetszik (általában negatív dolgok) és azt el mondja másoknak. Általában olyan személyeknek, akiknek az illető szeméj ugyancsak nem kedves. Sajnos, ez előfordul gyülekezeteinkben is. Néha az ember észre sem veszi, de gyakran tudatosan csinálja. Előfordul az is, hogy a kibeszélt információ ahogy terjed, emberről emberre gyarapodik valamivel és a végén már szinte nem is az amiről szó van. Az ilyen beszédnek romboló hatása van mindig, nem is kevés. A következményeket nem mindig lehet helyrállítani, sőt, néha lehetetlen. Amikor a kibeszélt, torz információ szétterjedt, lehetetlen mindenkihez elmenni és tisztázni. Olyan mintha a város legmagasabb épületéről szétszórnának egy zsák tollut, és elindulnánk, hogy összeszedjük. Lehetetlen az egészet összeszedni. Az elterjedt, torz információt sem lehet egészen visszamagyarázni. Az úgy marad, torzan, és szétszórtan. Amikor pletykálunk, valakinek mindig ártunk. Valakit mindig befeketítünk. De ez bűn! Miért? Mert Isten az embert a saját képmására teremtette. Amikor valakit befeketítek, megszégyenitek, akkor Isten egy tökéletes alkotását feketítem és szégyenítem meg. Isten az embert szereti, az emberért adta Jézus Krisztust, mert Isten az mebert meg akarja menteni. Isten az emberben értéket lát, még akkor is ha bűnös. Akkor ki vagyok én, hogy ítélkezzem az emberen, ki vagyok én, hogy az embert sárba tapossam. A kibeszélés elítélni való, még a világban is, hát még Isten gyülekezetében. Ha valakiről nem tudunk jót mondnai, jobb ha nem mondunk semmit. Persze ez nehéz, emberi természetünk miatt. De, ha többet beszélnénk Istennel az érintett emberről ,vagy emberekről, én hiszem, hogy a pletykálás elkerülhető lenne. Ha valakire panaszunk van, mondjuk el Istennek, ha valakit nehéz szeretni, mondjuk el Istennek. Néha az a megoldás, hogy bajunkat elmondjuk az érintettnek, de az sem mindig megoldás. Beszéljünk többet Istennel más emberekről.
Hazugság, füllentés és kétértelmü beszéd: Megjegyzem, azért írtam a hazugságot és füllentést külön, mert az emberek külön használják. Valójában a füllentés is hazugság. Csak azt gyakran az ember meg engedi magának. Mi a hazugság? Minden olyan kijelentés, ami valamilyen formában eltér az igazságtól. Szokták fokozni, kicsi és nagy hazugság. Én annyit mondanék, hogy "hazugság". A hazugság az hazugság. legyen az kissebb vagy nagyobb. Általában érdekből származik a hazugság. Amikor az ember valamit el akar érni, és úgy látja, a valóság ebben akadály lehet, akkor hajlamos a hazugságra. Ugyanakor, ha valamit el akar kerülni, akkor is. Az ilyen beszédnek mindig következménye van. Megkérdeztem valakit, "mi történik mikor hazudunk?" Ezt válaszolta "mindig elkapnak (lebukok)". Igen, a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát. "Mindenben temagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romolhatatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, fedhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani" Tit 2:7-8. A kétértelmü beszéd is hasonló formában jelenik meg. Az ilyen beszédek sok, haszontalan magyarázkodáshoz vezetnek. A mi beszédünk legyen "Igen" vagy "Nem". Sok kellemetlen helyzettől megkímélhetlyük magunkat ha a beszédünkben igazak és egyenesek vagyunk. A hazugság a bizalommal nem fér meg. Amikor egy kapcsolatban hazugság van, ott a kapcsolat veszéjben van. Sokszor a kapcsolat nem is azért romlik meg, mert valami rosszat tesz az ember, hanem mert hazudik. Legyünk szavafogható emberek.
Viccek: Nem minden ember szeret viccelni. Én szoktam viccelni. Vajon baj az ha valaki viccel? Úgy gondolom, a viccek témája, üzenete ha lehet így mondani, az a mi néha nem helyes. A viccekkel könnyen meg tudunk bántani másokat. Néha a vicc eltaszít valakit vagy valakiket és ezt mi még tetőzzük azzal, hogy jót nevetünk rajta. Ami nekünk természetes, az nem biztos, hogy másnak is az. Ami nekem vicces, az nem biztos, hogy másnak is az. Az a beszéd, ami nem épít, az rombol és ha rombol, akkor az bűn. Ha egy vicc romboló, akkor jobb nem elmondani. "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges épitésre, hogy áldásos legyen a halgatóknak" Ef 4:29. Aztán az emberek viccelnek olyan dolgokkal is amik Isten előtt nem kedvesek, sőt utálatosak. Az ilyen vicceket nem is szabad a szánkra venni. Sajnos előfordul, hogy hitetlen ember elmond ilyen tisztátalan, erkölcstelen viccet, és a hivő is jót nevet rajta. Ez szomorú. Ez bűnrészesülés. Óvakodni kell a tisztátalan beszédektől.
Sokbeszédüség: Vannak emberek akiknek nehéz beszélni, de vannak emberek akiknek nehéz halgatni. Nem is baj az, ha valaki szeret és tud beszélni. Néha olyan jól elszórakozok, ha látok két halgatag embert társalogni. Ők mértékletesek a szavakkal :). A sok beszéd, gyakran nem helyénvaló. Fárasztó, és felesleges. Van úgy, hogy valaki sokat beszél, elég végig hallgatni, de valójában nem sokat mond. "A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes" Péld 10:19. Jakab azt írja, nyelv fékezhetetlen, aki azt megzabolázza, az tökéletes ember. Ne legyünk hát sokbeszédüek, ezzel magunkat kisértésbe ne vigyük. Kérjünk Istentől bölcsességet, hogy tudjuk mikor van helye a beszédnek és mikor nem. Aztán előfordul, hogy konfliktusba keveredünk. Ilyenkor az ember természetében benne van a védekezés. Szokták mondani: "hamar meg tudsz válaszolni...", saját megtapasztalásom, hogy néha hasznosabb ha csendben maradok, vagy elengedek az enyémből. Azzal, hogy folyton vissza mondok, a konfliktus nem fog hamarabb véget érni. "Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését, a megbántó beszéd pedig gerjeszt haragot." Péld 15:1.
Jakab azt írja, hogy a nyelv, testünk legkiseb de ugyanakkor legveszélyesebb fegyvere. Ezzel tudunk sok jót mondani, de ugyanakkor sok rosszat. Ha valaki a nyelvét meg tudná zabolázni, tökéletes ember lenne, ilyen pedig nincs, jól tudjuk. Lehet azt gondolod, akkor nincs mit tenni. A beszédünk ugyis tisztétalan, mivel bűnös a természetünk. Emlékezz mit mondott Jeremiás: "Jaj nékem mert tisztátalan ajakú vagyok...". Igen, ez így van. Mi emberek tisztátalan ajakuak vagyunk, de Isten megtisztította Jeremiás ajkait a tisztátalanságtól. Isten megtudja tisztítani az én és a te beszédedet is.
El lehet gondolkodni azon, hogy milyen volt a mi beszédünk az utóbbi napokban, hetekben. Mikor beszéltem utoljára elmarasztalóan valakiről? Mikor kértem bocsánatot utoljára valakitől, akit netán megbántottam? Esetleg nincs-e valami nem hozzám illő beszédfajta, amiről még nem szoktam le? Mikor volt valaki részére az én beszédem építő? Mikor beszéltem utoljára az Úr Jézusról? Ez utóbbinál megjegyezném: szokták azt mondani néha, "hát én nem vagyok a beszéd embere," "én szoktam izguéni ezért nem teszek bizonyságot", "nem tudom mit mondhatnák én","nem készültem", stb. Elkerülő beszéd. Szomorú, hogy általában az ilyen keresztyének tudnak beszélni bármiről probléma mentesen, csak épp az Úr Júzusról nem. Én nem gondolom, hogy ez így kellene legyen. Talán, ha többet foglalkoznának Isten Ige olvasással és imádkozással, akkor jobban menne a bizpnységtevés nekik is.
Mitől függ az, hogy a nyelvet jóra vagy rosszra használja az ember? "Aki szeretu a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség." Minden bizonnyal a szívnek tisztaságától függ. Az Úr Jézus mondta "Semmi tisztátalan nem megy be az emberbe kivülről, hanem belülről jön ki az emberből" Mt 15:11.A bünös, tisztátalan gondolatok előbb utóbb kijönnek az emberből, mégpedig az ajkain keresztül. Ami van a szívben, azt szólja a száj. Ha a szívünket betölti Isten Igéje, akkor azt fogja szólni a szánk. Dávid azt mondta "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" Zsolt 119:11.
Számot fogunk adni minden beszédünkért az Ítélet napján Mt 12:36-37 "De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidből ismertetel igaznak, és a te beszédeidből ismertetel hamisnak."
Pál szavaival fejezném be: "A Krisztus beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak!" Kol 3:16.
Hosszú idő telt el, hogy nem írtam, tudom. Általában amikor volt miről írjak, akkor nem volt időm, ha pedig volt időm, akkor épp nem voltam indittatva, hogy írjak. A jó időbeosztást még meg kell harcoljam. Szeretnék a jövő évtől rendszeresen írni, remélem fog is sikerűlni. Még mindig a karácsonyi légáció fáradságát pihenem ki. Még nem igazán tudtam kialudni magam, de azt tapasztalhattam, hogy az Úr munkájában érdemes elfáradni. Az Úr sokszorosan meg áldotta számomra ezeket az alkalmakat, amit ott tölthettem a baróti körzetben. Félve mentem el, talán nem is voltam felkészülve igazán. Igazából nem is tudtam mire számíthatok. Teljesen az Úr kezébe tettem le ezeket a szolgálatokat, mondtam: "Uram, én nem vagyok képes ... adjad a Te Lelkednek erejét... ". Isten meg áldotta a szolgálatokat, nem értem, hanem az Úr Jézusért és a halgatókért. Dicsőség az Urnak! Jó tudni azt, hogy mi csak eszközök vagyunk, Isten az aki a munkát végzi.
2010. június 12., szombat
Megújulás Jézus Krisztus Ismeretében.
2 Pt 3:17-1; "Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitol elragadtatva, a saját erősseégetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen."
Az egyik közmondásunk azt mondja, hogy "A jó pap holtig tanul."Ez így igaz, de ez ugyanúgy vonatkozik minden hivo keresztyénre. A jó keresztyén is holtig tanul. A keresztyének tananyaga, legyen az lelkész vagy nem, mindig Jézus Krisztus. Sajnos gyakran megkísérti a hívőket, hogy megelégedjenek Jézus Krisztus ismeretének azzal az alapszintjével, amit megtérésükkor kaptak Azt vallják, hogy "megismerték Jézus Krisztust mint személyes megváltójukat." Isten kegyelméből ők elérték a "tejnek italát" (2 Pt 2:2; 1 Kor 3:2). Természetesen nagy dolog már egy kicsit is ismerni az Úr Jézust, de a megismerésében lehet, sőt szükséges előre haladnia minden hívőnek. Ahoz, hogy fejlődjünk, növekedjünk, nem élhetünk örökké tejjel, át kell állnunk keményebb eledelre.
Miért szükséges alaposabban megismernünk Jézus Krisztust?
Azért, mert ő maga hagyta ezt meg nekünk; Kol 2: 5-7; "Mert jólehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti közöttetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. Azért a miképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, aképpen járjatok ő benne. Meggyökerezvén és tovább épűlvén ő benne és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással." A hívőknek szükséges arra vágyódniuk és törekedniük, hogy gyarapodjanak Jézus Krisztus megismerésében. Szomorúan ismerjük el, hogy vannak hívők, akik megelégesznek azzal a Jézus ismerettel, amire eljútottak. Úgy vannak Jézussal talan mint az aútómata mosógépükkel; "Megismertük, tudjuk mikor melyik gombot kell nyomni ha ezt, vagy azt akarjuk elérni és közben más dolgokkal is foglakozhatunk." Az ilyen testvérek, testvérnők bibliaolvasásuk során észre sem veszik azokat az igei üzeneteket, amik többet, mást mondanak Jézus Krisztusról mint amit már adig is tudtak. Ha megis észrevesznek valamit, azt a saját meglevő ismereteik fényében próbálják megmagyarázni, így megtörténhet, hogy félre magyarázzák. Ha bárki más megpróbálja alázattal tanítani őket, a tanítást elutasítják. Úgy tűnik, hogy mivel ők már idősebbek, érettebbek, talán elvégeztek egy bibliaiskolát vagy teologiat lezártnak tartják a Jezusra vonatkozó ismereteket. Nincs bennük egyáltalán nyitottság semmiféle új, bibliai igazság befogadására. Azt gondolják az amit ők tudnak elégséges, vagy talán az minden. Tudni kell, hogy Jezus Krisztus isteni személyiségének ismerete kimeríthetetlen, sosem tudunk meg mindent itt a földön.
Nagyon sok felesleges közösségi, gyülekezeti vitának az oka ez a bizonyos szinten megrekedt Jézus ismeret. Csak annyi kellene, hogy imádkozva , a Szent Lélek segítségéveé, több időt szánva tanúlmányozzuk a Szentírást. Ha a kisgyermek fejlődése meg áll, az sújos betegség jele lehet, igy van ez a leki életben is. Aki nem gyarapodik a Jézus Krisztus ismeretében, nem növekszik, az beteg, nem is fejlődhet. Nagyon sok emberi elmélkedés, filozófa és egyébb források vannak Jézussal kapcsolatban de egyik sem léphet az isteni kinyilatkoztatás helyébe, sőt még csal egy szintre sem vele.
K1vánom sz1vemből, hogy mindnyájan naponta előrébb léphessünk nagy tananyagunk, élő és csodálatos Úr Jézus Krisztusnak megismerésében!
Honnan ismerhetejük meg az Úr Jézust mélyebben?
Hála Istennek van lehetőség erre. A Szentírás Jézus Krisztus alapfokú és mélyebb megismerésének a kizárólagos forrása amit Isten adott kegyelemből, ezzel gondoskodva arról, hogy legyen lehetőség őt jobban meg ismerni. Dicsőség neki. Annál többet nincs honnan megtudnunk és nincs is szükségünk többre mint, amit a Szentírás elénk tár. A Szentírás egyes részeinek tanulmányozása a Szentlélek segítsége által, aki az Ige igazértelmét megnyitja elpttünk, különösen, ha kutatásaink közben tudatosan Jézus Krisztust keressük, mindig hozhat új felismeréseket az ő isteni személyével, tulajdonságaival, terveivel, tetteivel, munkálkodásával kapcsolatosan. Maga Jézus Krisztus az, aki a Szentlélek által azon fárad, hogy a kinyilatkoztatását, s abban őt, magát egyre jobban megismertese egyházával. Ez volt szándéka tanítvámyaival is Jn 14:9 és ez velünk is. A magunk részéről egy út van Jézus mélyebb megismerésére: a Biblia igéibe vetett hit útja. Hittel megértve és megismerve a kijelentést, hívő értelemmel megismerhetjük őt.
Mindez azt is jelenti, hogy lehetetlennek tartom Jézus Krisztusnak a Szentírástól független megismerését, és elfogadhatatlannak ítélek minden olyan, Jézsura vonatkozó kijelentés-ismeretanyagot, ami nem Bibliából ered.
Az egyik közmondásunk azt mondja, hogy "A jó pap holtig tanul."Ez így igaz, de ez ugyanúgy vonatkozik minden hivo keresztyénre. A jó keresztyén is holtig tanul. A keresztyének tananyaga, legyen az lelkész vagy nem, mindig Jézus Krisztus. Sajnos gyakran megkísérti a hívőket, hogy megelégedjenek Jézus Krisztus ismeretének azzal az alapszintjével, amit megtérésükkor kaptak Azt vallják, hogy "megismerték Jézus Krisztust mint személyes megváltójukat." Isten kegyelméből ők elérték a "tejnek italát" (2 Pt 2:2; 1 Kor 3:2). Természetesen nagy dolog már egy kicsit is ismerni az Úr Jézust, de a megismerésében lehet, sőt szükséges előre haladnia minden hívőnek. Ahoz, hogy fejlődjünk, növekedjünk, nem élhetünk örökké tejjel, át kell állnunk keményebb eledelre.
Miért szükséges alaposabban megismernünk Jézus Krisztust?
Azért, mert ő maga hagyta ezt meg nekünk; Kol 2: 5-7; "Mert jólehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti közöttetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. Azért a miképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, aképpen járjatok ő benne. Meggyökerezvén és tovább épűlvén ő benne és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással." A hívőknek szükséges arra vágyódniuk és törekedniük, hogy gyarapodjanak Jézus Krisztus megismerésében. Szomorúan ismerjük el, hogy vannak hívők, akik megelégesznek azzal a Jézus ismerettel, amire eljútottak. Úgy vannak Jézussal talan mint az aútómata mosógépükkel; "Megismertük, tudjuk mikor melyik gombot kell nyomni ha ezt, vagy azt akarjuk elérni és közben más dolgokkal is foglakozhatunk." Az ilyen testvérek, testvérnők bibliaolvasásuk során észre sem veszik azokat az igei üzeneteket, amik többet, mást mondanak Jézus Krisztusról mint amit már adig is tudtak. Ha megis észrevesznek valamit, azt a saját meglevő ismereteik fényében próbálják megmagyarázni, így megtörténhet, hogy félre magyarázzák. Ha bárki más megpróbálja alázattal tanítani őket, a tanítást elutasítják. Úgy tűnik, hogy mivel ők már idősebbek, érettebbek, talán elvégeztek egy bibliaiskolát vagy teologiat lezártnak tartják a Jezusra vonatkozó ismereteket. Nincs bennük egyáltalán nyitottság semmiféle új, bibliai igazság befogadására. Azt gondolják az amit ők tudnak elégséges, vagy talán az minden. Tudni kell, hogy Jezus Krisztus isteni személyiségének ismerete kimeríthetetlen, sosem tudunk meg mindent itt a földön.
Nagyon sok felesleges közösségi, gyülekezeti vitának az oka ez a bizonyos szinten megrekedt Jézus ismeret. Csak annyi kellene, hogy imádkozva , a Szent Lélek segítségéveé, több időt szánva tanúlmányozzuk a Szentírást. Ha a kisgyermek fejlődése meg áll, az sújos betegség jele lehet, igy van ez a leki életben is. Aki nem gyarapodik a Jézus Krisztus ismeretében, nem növekszik, az beteg, nem is fejlődhet. Nagyon sok emberi elmélkedés, filozófa és egyébb források vannak Jézussal kapcsolatban de egyik sem léphet az isteni kinyilatkoztatás helyébe, sőt még csal egy szintre sem vele.
K1vánom sz1vemből, hogy mindnyájan naponta előrébb léphessünk nagy tananyagunk, élő és csodálatos Úr Jézus Krisztusnak megismerésében!
Honnan ismerhetejük meg az Úr Jézust mélyebben?
Hála Istennek van lehetőség erre. A Szentírás Jézus Krisztus alapfokú és mélyebb megismerésének a kizárólagos forrása amit Isten adott kegyelemből, ezzel gondoskodva arról, hogy legyen lehetőség őt jobban meg ismerni. Dicsőség neki. Annál többet nincs honnan megtudnunk és nincs is szükségünk többre mint, amit a Szentírás elénk tár. A Szentírás egyes részeinek tanulmányozása a Szentlélek segítsége által, aki az Ige igazértelmét megnyitja elpttünk, különösen, ha kutatásaink közben tudatosan Jézus Krisztust keressük, mindig hozhat új felismeréseket az ő isteni személyével, tulajdonságaival, terveivel, tetteivel, munkálkodásával kapcsolatosan. Maga Jézus Krisztus az, aki a Szentlélek által azon fárad, hogy a kinyilatkoztatását, s abban őt, magát egyre jobban megismertese egyházával. Ez volt szándéka tanítvámyaival is Jn 14:9 és ez velünk is. A magunk részéről egy út van Jézus mélyebb megismerésére: a Biblia igéibe vetett hit útja. Hittel megértve és megismerve a kijelentést, hívő értelemmel megismerhetjük őt.
Mindez azt is jelenti, hogy lehetetlennek tartom Jézus Krisztusnak a Szentírástól független megismerését, és elfogadhatatlannak ítélek minden olyan, Jézsura vonatkozó kijelentés-ismeretanyagot, ami nem Bibliából ered.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)